Egyszer találkoztam egy emberrel, aki teljesen el volt keseredve. Remegett a keze, és nem mert rám nézni, miközben beszélgettünk, a hangja elcsuklott.... Láthatóan félt valamitől. Attól tartott, hogy kinevetem, és még egy csomó más dologtól. Ahogy egyre jobban elmélyült a beszélgetésünk, kiderült, hogy antiszociális embernek tartja magát, és úgy is viselkedett. Az is kiderült, hogy kiskorától kezdve önbizalomhiánnyal küszködött. A szülei sohasem dicsértek meg, folyton szidták valamiért. Eleve úgy került ki a nagyvilágba, hogy egy senkinek érezte magát. Így igyekezett láthatatlan maradni, szürke kisegér módjára élt. Viselkedésével mások elutasítását váltotta ki, végül odáig fajult a dolog, hogy megutálta az embereket, és nem is ment közéjük, magányos lett.
Minden embernek meg van a miértje, csak sokan nem veszik észre, hogy változtatni tudjanak rajta. De nem feltétlenül kell így lennie. Mindig lehet tenni ellene. Csak akarni kell!
- kishitűség, szeretethiány, rossz gyerekkor
- párkapcsolati csalódások
- pénzhiány
- munkahelyi kudarc
- stb.
Ritka, az olyan ember, aki árasztja környezetére a magabiztosságát, sem bizonytalanság, sem kishitűség nincs benne.
Sokszor nem is vesszük észre, de azok is önbizalomhiánnyal küzdenek, akik egyáltalán nem tűnnek hiányosnak (rejtett önbizalomhiányosok).
Az önbizalomhiánnyal nagyban összefügg önmagunk hiányos ismerete. Ám ahhoz, hogy megismerjük magunkat, hosszú utat kell bejárnunk, és mélyen magunkba kell néznünk. Azokat a tulajdonságainkat, cselekedeteinket amikkel nem vagyunk tisztában, meg kell ismernünk, hogy biztosan mozogjunk a világban. A legfontosabb és legnagyobb kihívás azoknak, akik nem ismerik magukat, az, hogy tisztába kerüljenek azzal milyenek is valójában, és ehhez képest milyen elvárásaik vannak a élet minden területével szemben. Sokszor az, hogy nem vagyunk tisztában képességeinkkel, és teljesen más az elvárásunk magunkkal és másokkal szemben, folyamatos csalódásokat okoz az életünkben.
Ekkor csak azt észleljük, hogy az élet már megint csak minket tépáz, már megint így bánt velünk, és inkább másokat hibáztatunk, esetleg az eget szidjuk, és nem értjük, mindez miért pont velünk történik.
Legtöbbször ilyenkor azonban csak arról van szó, hogy olyan elvárások közt élünk, amiket valószínűleg nem tudunk teljesíteni.
Mielőtt még a végső elkeseredésbe ugranánk, jó tudni, hogy mindezt rajtunk kívülálló okok is kiválthatják, és olykor egészen gyerekkorig vezethető vissza a kishitűség.
Csak egyet soha ne felejtsünk el: küzdelem és szenvedés nélkül nincs fejlődés!
Ezt az oldalt első sorban azért hoztam létre, hogy feltárjuk a probléma gyökerét, és megkeressük a kiutat a sötétségből, hogy lássátok, lehet másképp is.
Rengeteg ember él ezzel a küzdelemmel, többen vagytok, mint gondolnátok, és az akadályokat le lehet küzdeni. Képesek vagytok rá!
Legelőször is azt szeretném, ha röviden elmondanátok milyen helyzetben vagytok, mi a legfőbb problémátok, és azt, hogy szerintetek miért alakult így! Nyugodtan, bátran írjatok le mindent a hozzászólásokban!
Megosztás a facebookon
Helló! A problémám az, hogy nincsenek barátaim és nem tudok senkivel beszélgetni. Levagyok ragadva az alapoknál vagyis, hogy “mi a helyzet?”, “jól vagy?”. Önbizalomhiányban szenvedek, aminek a gyökere az édesanyám elvesztése. Hogy tudnék a jó irányba fordulni? Nem akarok híresség lenni akinek 200 barátja, csak annyit szeretnék, hogy legyen pár igazi barátom, akivel jókat tudok beszélgetni-nevetgélni és egy barátnőm akivel jól érzem magam! Kérem segitsen, mert elvagyok veszve!